Átalakulóban a világunk... a modern nyugati jóléti társadalmakból, eltűnt a hála, a természet és az emberek tisztelete, a hit, Isten parancsainak követése, az önzetlenség, a belső erő, belső stabilitás és az önkontroll.
Olyan társadalomban élünk, ahol a pénz és az ego van az első sorban. Az emberek el vannak kényeztetve önzőek, hedonisták, puhányak, kapzsik, pazarlóak, dühösek, irigyek, kockára teszik saját egészségüket és nem vállalnak felelősséget a saját életükért sem... Vajh meddig lehet ilyen mértékben kizsákmányolni a Földet, meddig maradhat fenn egy ilyen önző társadalom... ez a helyzet fenntarthatatlan...
Soha nem volt olyan korszak, hogy ahhoz hogy pl. meleg legyen egy házban, lehessen fürdeni, étel legyen az asztalon ne kellett volna keményen és alázatosan tenni. Ma egy gombnyomásra meleg van a lakásokban, meleg vízben zuhanyozhatunk, pillanatok alatt lehet egy tál főtt ételt rendelni néhány kattintással, anélkül, hogy kapálni, leszedni, pucolni főzni kellene. Minden ősi kultúrban az emberek hálát adtak az ételért, a mai társadalom tagjai csak ráesnek a tányérra.
Szuper életünk van és nem értékeljük... a fene nagy jólétben, úgy hogy megvan mindenünk sopánkodunk, irigykedünk a másikra, morgunk, kesergünk... egyre több a pánikbeteg, a depressziós ember, aki nem tudja feldolgozni az életét.
Nem látjuk a mindennapi csodákat, nem tudjuk élvezni az életet, nincs hála a szívünkben. Mindenki csak elismerésre és anyagi javak felhalmozására vágyik és verseng másokkal. Nem elég az autó nagyobb kell, nem elég a hűtő abból jégkockagyártó kell, szükséges az új telefon, az új bútor, etc. Nem érték a hit, a szeretet, az egészség, a belső harmónia.
Az emberek nem szánnak időt a belső elmélkedésre, önvizsgálatra, meditációra, imádságra, saját személyiségük fejlesztésre, tanulásra, egészségük megőrzésére, jó szokások kialakítására. A legtöbben ha éri őket valami nem állnak meg egy pillanatra átgondolni, hanem felelősöket keresnek, hőzöngenek és busonganak miért éppen velük történik....
Az, ami ér minket , egy társadalmat attól függ milyen kamát termelt meg magának. Sokszor elmondtam már, az életben bármit meg lehet tenni, de egyszer hozzák a számlát és ki kell fizetni.
A társadalom kollektív tudata attól függ, hogy egyén szintjén hol állunk a személyiségünk fejlődésünkben. Az élet hozza az egyre erősebb tanításokat és az emberek még mindig nem látják, nem akarják látni, mit kell nekik változtatni, mit kellene egy egy helyzetből megtanulni, hogyan lehetne fejlődni.
Mindig minden érted van és a fejlődésedet szolgálja.
Ha magunktól nem fejlődünk, az élet rákényszerít betegségekkel, nehézségekkel, kapcsolati problémákkal, balesetekkel. Ha nem értjük, hogy ne pazaroljunk, ne nézzünk le másokat, ne utálkozzunk, dühöngjünk annyit, legyünk hálásak, éljünk mértéktartóan, vegyük figyelembe Isten és a természet törvényeit, akkor jönnek olyan körülmények, melyek segítenek megtanulni a leckét, és rá leszünk kényszerítve bizonyos dolgok megélésére, hogy fejlettebb legyen a személyiségünk és erősebb, jobb emberré válhassunk.
Az önkontrollal rendelkező, nélkülözéshez, lemondáshoz szokott, anyagi vágyaktól mentes, egyszerű embereknek akinek tele a szíve szeretettel és hittel nem tud az élet olyan helyzetet hozni, ami nagy nehézséget okoz. Azoknak akik 1 órát nem bírnak ki Internet nélkül, akik 1 napot nem bírnak ki étel nélkül, akik nem tudnak autó nélkül eljutni a sarki boltig, akiknek a lét feltétele az ilyen olyan telefon, okosóra, akiknek nincs hitük, belső stabilitásuk, akik másoktól várják, hogy megoldják a problémákat és nem szeretnék látni, hogy ők ugyanúgy részei ennek és nekik maguknak kellene változatni és kár várni a szomszédra, a kormányra, az EU-ra, nekik nagyon fájó, nehéz, szenvedésekkel teli időszak következik...
Ez a helyzet, a most következő időszak nagyon sok tanítást hordoz, saját döntésünk elébe megyünk, élünk a lehetőségekkel változtatunk életmódunkon, gondolkodásmódunkon, fejlődünk vagy szenvedünk és siránkozunk .
Többet kellene befelé figyelni, újragondolni az embereknek mik az igazán fontos dolgok, változtatni a saját szokásaikon, személyiségükön, imádkozni, meditálni, hálásabbnak és kevésbbé szertelennek lenni.
Nehéz időkben a legfontosabb, hogy az embernek legyen belső stablitása és egészséges legyen. Ha az önazonosságunk a külső tényezőktől függ sokat fogunk szenvedni. Az emberek a bankszámlát, kocsit, menő állásukat elveszíthetik , csökkenhet a kényelem, lehet többet kell fázni, kevesebbet lehet enni, pazarolni, utazgatni, de egy ember belső békéjét, stabilitását, hitét soha nem lehet elvenni.
Addig érdemes változtatni, amíg magadtól teheted meg és nem az élet kényszerít rá.
Gondold újra, hogyan tovább. Nehéz időkben, más dolgok válnak értékessé és kiderül, mi az ami valóban értéket képvisel.
szeretettel:
Kati
Megjegyzések
Megjegyzés küldése