A természet állandóan változik... ettől a megszokott hellyel való találkozás is mindig várakozással és izgalommal tölt el... örök szerelem, ami folytonos izzásban tart... egy soha nem szűnő szenvedély...
Ugyanott állsz , de más mint tegnap... néhányan virágbaborulva várják a napsugarak melegèt, vannak akik szirmaikat hullatva készülnek a visszavonulásra... a látvány, az illatok, a hangok, a szél simogatása a bőrömön... mèg a talaj erintése is ahogyan érintkezik a talpammal más és más időjárástól, növényzettől függően...
Az akác a végét járja, de a bodza, a fenyők mézédes gyantája, a fehér virágú bokrok méheket csalogató illata új , élvezetes , boldogító érzéseket kelt az erdőjárókban.
Az egyre zöldebb táj, a mákvirágzás látványa, a harangvirág csodás lilája, az erős napsütésben csillogó víztükör és sziklák látványa ámulatba ejt...
újra és újra....
Nem lehet betelni az érzéssel, ahogy a természet lágy, zöldellő, puha karjaival körülölel...
S hogy mi a titok tapasztalni ezt a végtelen gyönyörökkel teli szerelmet? A tudatos jelenlét ... ott lenni a pillanatban, megtapasztalni minden aspektusát... s így a részeddé válik, eggyé olvadsz a létezéssel, az illatokkal, az érintéssel, a látvánnyal... veled marad a végtelen csoda és mindig veled lesz...
Ne siess... lassíts le... légy jelen a pillanatban... tudatosítsd az érzéseidet, tapasztalataidat, testérzeteidet és mindig tapasztalhatod a boldogságot, a létezés varázsát.
Sok csodás tapasztalatot kívánok:)
szerettel
Kati
Megjegyzések
Megjegyzés küldése